Szerencsére nem túl gyakran kell Budapestre mennem autóval, pláne nem hétköznap reggel. Pénteken mégis kénytelen voltam megtapasztalni, hogy bármennyit is szidják a vasutat, és a BKV-t, mégis gyorsabban lehet egy hatvanegynéhány kilométeres utat megtenni ezekkel, mint ha fél óra sztráda után másfél órát kellene Bp. határain belül dögöcni az dugóban. Aminek a végén még nem is jut el oda az ember, ahova szeretne, csak kénytelen lerakni a verdát egy - véletlenül üres - parkolóhelyre, hogy aztán mégiscsak a BKV szolgáltatását igénybe véve sikerüljön odaérni időben a kitűzött célpontra.

 

Ez volt legutóbb pénteken. Nem akartam egész nap drága fizető parkolóban hagyni az autót (ha jól tudom, nem is lehet, csak egy-két órára), így aztán megpróbáltam előre eltervezni hogy hol parkoljak le. A kritériumok:

1. IDŐ: minél kevesebbet kelljen dugóban haladni, és lehetőleg ne kelljen nagy kerülőt tenni (M7 felől érkezve)

2. PÉNZ: lehetőleg ingyenes legyen, de legalábbis ne kerüljön egy vagyonba 7-8 óra parkolás,

3. IDŐ/PÉNZ: ne kelljen háromszor átszállni ahhoz, hogy célba érjek utána.

És ha mindez teljesül: Legyen üres parkolóhely!

 

Ha az ember belegondol, nem könnyű még a keresés sem, ha az ember csak hébe-hóba jár Budapesten, pláne autóval. Hosszas információszerzés és mérlegelés után két lehetőség merült fel:

 

A: Budai alsó rakpart

1. A beszerzett információk alapján viszonylag gyorsan lehet haladni a Petőfi-híd felé vezető útvonalon. De elég sokat kell távolodnom az úticélomtól.

2. Ingyenes

3. Egy villamosvonal és némi séta, esetleg egy megállónyi út egy másik villamossal (talán nem jön ellenőr :) )

 

B: Soroksári úti OBI parkolója

1. A Lágymányosi-híd felé ugyan utat építenek, de ha egy kicsit rászámol az ember időben, még belefér

2. Legutóbbi tapasztalatom szerint ingyenes

3. Egy villamosvonalon célhoz érek.

 

Ezen infók birtokában a B megoldást választottam. Hiba volt. De az is, hogy csak egy órával indultam korábban, ahhoz képest, ahogy vonattal szoktam (beleértve azt is, hogy nem kellett megtenni az itthonról a vasútállomásig 15-20 perc sétát).

 

Első akadály: zuhogó eső az M7-esen. Némelyik szakaszon még az ember az orra előtt levő autót sem látja, így nem árt mérsékelni egy kicsit a megengedett 100-130 km/ó-s sebességet. Ez viszont csak kb. 10 perc időveszteséget jelentett.

 

Második akadály: A főváros malmai lassan őrölnek. a Lágymányosi-híd felé vezető úton még mindig folyik az építkezés. Az egysávosra szűküléstől kezdve csak lépésben lehet haladni egészen a Szerémi útig. Még 40 percem maradt célbaérni.

 

Harmadik akadály: Az elmúlt hónapokban az OBI parkoló fizetőssé vált. Helyismeret híján fogalmam sincs, hol találhatok a közelben ingyeneset. Ezért úgy döntöttem, megpróbálom az A opciót, hiszen csak vissza kell mennem a hídon, és már ott a rakpart. 35 perc maradt, talán kések egy kicsit.

 

Negyedik akadály: Az alsó rakparton áll a sor. Szerencsére elsőre nem sikerült rákanyarodnom, és a felsőn haladtam viszonylag jó ütemben a Petőfi hídig. Ott viszont nem lehet lekanyarodni az alsóra, mert a zöld lámpánál egy autó sem fér a sor végére. Döntöttem, itt leparkolok, hiszen innen még gyalog is hamarabb célba érek, mintha autóval bármennyire is közelebb próbálok férkőzni. T-15 perc.

 

Innen szerencsére simán ment az ügy: bár a Műegyetem előtt nem volt szabad hely, a Bertalan Lajos utcába befordulva éppen előttem tolatott ki egy autó az egyik helyről - ráadásul még a fizetős zóna előtt - ezt remélem legalábbis, mert nem emlékszem, hogy láttam volna táblát a bekanyarodásnál, viszont látok egyet a következő kereszteződésnél. Esőkabátot felvenni, zsákot a hátra, autót bezárni, irány észak. Ráadásul a Gellért téren sikerült még egy villamost is elcsípni. Így végül az eredetileg tervezetthez képest mindössze 3 perc késéssel értem célba.

 

Tanulság: Hihetetlenül nagy szükség lenne Budapest az M7-es felőli oldalán is P+R megoldásra. "R" alatt persze dugóban veszteglő autónál gyorsabban haladó közlekedési eszközt tessék érteni.