Őszintén szólva elég ritkán alkoholizálok, így aztán gyakorlatom még nincs benne. De fejlődöm.

A minap például életemben másodszor ittam sört. Úgy értem, teljes pohárral. Igazából nem szeretem, de ha az ember sörözni megy, akkor nem ragadhat le a gyömbérnél. Szívesebben rendelnék bort, de ahhoz meg társaság kell. Így aztán kénytelen leszek megszeretni a sört is. Jó úton járok. Csak ne lenne olyan keserű.

A másik gondom az volt, hogy alig nyelem le az első korty sört-bort-pálinkát-akármit, a fejem átmegy szép piros lufiba - pedig normál állapotban sem vagyok egy szépség. Főleg az égő fülem szokott zavarni. Szerencsére kitaláltam egy megoldást, és kipróbáltam, hogy gyakorlatban is működik: indulás előtt másfél órával ledönt az ember egy fél decit (esetemben narancslikőr volt), utána kitakarítja a lakást, megzuhanyozik, kisminkeli magát, aztán elsétál a sörözőbe. A piros arc valahol a takarítás és a zuhanyozás között eltűnik, de a hatása megmarad egész estére. Ez így elég bonyolultnak, tűnik, de lehet, hogy a takarítást ki lehet hagyni. Csak elég időt kell hagyni a visszafehéredésre. :)

Már csak azt kellene kitalálni, hogy lehetne a x mennyiségű alkohol és y mennyiségű idő eltelte után (de még amikor az ember túlságosan józan a fiúk hülyeségeihez) jelentkező holtponton gyorsan átjutni. Ez még nem sikerült - kénytelen voltam elhagyni a díszes bandát. Otthon derült csak ki, hogy még 11 sincs, pedig úgy terveztem, átmulatom velük az éjszakát.

Na igen, kissé lemaradásban vagyok ezen a téren. Azt hiszem, kimaradt valami az életemből 16-19 éves korom között. És még mi minden...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.