Hiányzol,
amikor este a konyhából befelé jövet
egy pillanatra sötétség vesz körül,
mert nincs, aki felkapcsolná előttem
a szobában a lámpát.

Hiányzol,
amikor éjszaka rossz álomból felriadva
szükségem lenne rád,
hogy átölelve megnyugtass, és megvédj
a sötét magányosságtól.

Hiányzol,
akikor reggel szeretnék valakivel
együtt leülni reggelizni,
majd egy percre elcsendesedni,
mielőtt a nappal zaja magába szív.

Hiányzol,
hogy sürgetően rám szólnál délután,
mert az az apróság, amit még befejeznék,
mielőtt haza indulok a munkából,
várhat másnapig.

Hiányzol,
mert ha vasárnap magamnak készítek
ebédet, nem baj, ha épp csak összecsapok
valami egyszerűt, s ha sótlan
vagy sós, nem számít.

Hiányzol,
mert az a könyv, amit tegnap
lapozgattam, és letettem az asztal
közepére, nem zavar senkit, még ha
egy hétig is ott marad.

Hiányzol,
mert nélküled nem tudom, ki vagyok,
miért vagyok itt, és hova megyek,
milyen célt adott Isten az életemnek.
Elveszett vagyok.

Találj rám, kérlek, hamar, mert
annak ellenére, hogy most még nem ismerlek -
hiányzol.

A nyár egyik legnagyobb adománya: beleharapni egy nagy, piros, érett paradicsomba. Mmmmm...

Újabb lépést tettem a sörözés útján. Bár a sörkedvelők biztosan lenéznek ezért. Ugyanis megkóstoltam a citromos sört. Azt hiszem, ez a nekem való: éppen csak annyira volt keserű, hogy rá lehessen fogni, hogy sör. És ilyen időben tényleg jól esik. A végén még megkedvelem.

Sajnos ezúttal alkoholmentes volt, mert kénytelen voltam saját kocsival menni, a társaságból senki sem jött arra, hogy elvihessen.

A Velencei-tóban most fürödtem először idén, eddig még nem jött össze a szokásos röpiparti. Most is kevesen voltunk, úgy látszik a társaság kezd felnőni. Kinek az eskövő szervezése köti le az idejét, kinek pedig már a gyerek körül járnak a gondolatai. Bárcsak nekem is hasonló problémáim lennének már!

Lehet, hogy a szakdolgozatomat inkább abból kéne írnom, hogyan lehet egy rendes pasit fogni?

Vasárnap megírtam első novellámat. Már korábban is írogattam, két nagyobb témába is belekezdtem, de valahogy egyik sem lett még teljes egész. Most viszont úgy érzem, kerek lett a történet. Hogy nyilvánosságra merem-e bocsátani, az még kérdéses.

Nem hosszú az egész, néhány oldal, de van eleje, közepe, vége. Még csattanó is került a végére. A műfaj meglepő lehet annak, aki személyesen ismer. Alapvetően horror lett belőle, gonosz szellemekkel, borzongással, sikollyal, meg ilyesmivel. Pedig nem szeretek félni, de leírva izgalmas inkább, mint ijesztő.

Arra gondoltam, felrakom majd egy internetes oldalra, ahol hasonló történeteket lehet olvasni. Aztán a közönség majd megcsámcsogja. Talán tanulok beőle valami hasznosat a jövőre nézve.

Ettől függetlenül én inkább mesét vagy kalandtörténetet szeretnék írni, de azokhoz valahogy nem jön az ihlet. Tényleg ennyire más vagyok belül?

Nemrég kirándulni voltam ismerősökkel. Nem messze, csak itt a Bakony lábánál. Szép nagy csapat jött össze, úgy 16-17 felnőtt, 7-8 gyerek, meg 6 kutya. Az időjárással is szerencsénk volt, szép napos időt kaptunk, a reggeli fagyokra való tekintettel magammal vitt télikabát nagyrészt a hátizsák súlyát növelte csak.

Úgy terveztük, hogy a kiindulási pontunktól kb. 8 km-re lévő szurdokig megyünk, ott tábortűznél elővesszük a sütnivalónkat, innivalónkat majd egy kis pihenés után indulunk vissza. Kis csalás is volt a dologban azért, mert a csapat egyik tagja a nehezebb cuccokat autóval előre vitte, nekünk csak az útravalót kellett cipelni.

Őszintén szólva elég ritkán alkoholizálok, így aztán gyakorlatom még nincs benne. De fejlődöm.

A minap például életemben másodszor ittam sört. Úgy értem, teljes pohárral. Igazából nem szeretem, de ha az ember sörözni megy, akkor nem ragadhat le a gyömbérnél. Szívesebben rendelnék bort, de ahhoz meg társaság kell. Így aztán kénytelen leszek megszeretni a sört is. Jó úton járok. Csak ne lenne olyan keserű.

A napokban hallottam a villamoson. Egy férfi mesélte az ismerősének, hogy valahova (az elejét nem hallottam) nem jár túl gyakran, mióta megismerte a feleségét. Őszinteségi rohamában a következő szavakat használta: "Ha tudnád, milyen rossz ember voltam korábban! Nagyon rossz. Sok csúnya dolgot csináltam."

Szín: zöld

Nyers zöldség: Sárgarépa, paradicsom
Gyümölcs: jonatán alma, málna, cseresznye, ananász, narancs
Étel: Rakott krumpli, Sült csirkecomb, Gombapaprikás, Marhapörkölt nokedlival, Spaghetti alla carbonara, Stíriai metélt, Aranygaluska, Sztrapacska
Ital:
- alkoholmentes:limonádé, kóla
- bor: olaszrizling
Sütemény:
- sós: Sajtos stangli, virslis leveles, pogácsa
- édes: túrótorta, krémes, fahéjas-mazsolás kuglóf, Tiramisu, Fekete-erdő torta, Eszterházy-torta

Utazás:
- tengerpart: Dubrovnik (Horvátország)
- síelés: Mátraszentistván, Stuhleck (Ausztria)
- nagyváros: Bécs (Ausztria), Oslo (Norvégia), Pittsburgh (PA, USA)
- kisváros: Sárospatak, Veszprém, Kőszeg
- látvány: Plitvicei tavak, Sziklás-hegység, Niagara-vízesés
Ahova el szeretnék menni: Norvégia, Új-Zéland

Színész: Sinkovits Imre, Nagy Sándor, Jeremy Irons, Nathan Fillion
Színésznő: Mahó Andrea, Sandra Bullock
Film: Holiday (The Holiday), Kettős kockázat (Double Jeopardy), Tripla vagy semmi (Ocean's Eleven)
Sorozat: Star Trek:Voyager, Firefly, Castle

Zeneszerző - mű: Mozart: Varázsfuvola; Ravel: Bolero; Debussy: A tenger; Muszorgszkij: Egy kiállítás képei; Jasinski: Ad Iuventatem
Előadó - szám: Celine Dion: La Do Do La Do, Trois Heure Vingt; Kelly Clarkson: Because of you; Emberek: Száz út, Mama; Simon & Garfunkel: The Sound of Silence; Enya: May it be;

Weboldal:  Sporcle, IMDB
Blog: Félrefordítások, Hairdryer Blues, Kovácsné

Mióta elkezdtem írni a blogot, úgy tűnik, hogy ha az ember lányával történik valami, arról mindig eszébe jut róla valami korábbi esemény is, vagy akér több is.

Ma ugye, szavaztunk. Mármint az emberek azon alig egyharmada, aki elment. Tétje, legalábbis nálunk, nem nagyon van annak, hogy ki megy el, és ki nem: a befutóra biztosnak látszik. Én viszont lelkiismereti dolognak tartom, hogy elmegyek szavazni. Az a véleményem, hogy aki nem megy el szavazni, az hagyja, hogy mások döntsenek az életéről. Nem számít, hogy egyetlen szavazat cseppnek tűnik a tengerben.

Na most, az igaz, hogy nem lettem egy nagy szakértő attól, hogy tavaly részt vettem egy versenyen, idén egy edzésen meg még egy versenyen, de azért csak ragadt rám annyi, hogy össze tudjam szedni, mire kell figyelnünk, hogy jövőre jobbak legyünk:

A bal karom használhatatlan a következőkre:

- viszkető orr megvakarása (a homlokról, fejtetőről nem is beszélve),
- vizespohár szájhoz emelése,
- vizes póló lehámozása magamról,
- stb.

Az ok, egy evezőlapát emelgetése, illetve a vízben előlről hátra húzása (mindössze) egy órán keresztül. Remélem, szombaton legalább lesz eredménye. Az biztos, hogy holnap meg fogok bolondulni (vagy már nem).

Azt is remélem, hogy megkímél minket az időjárás, és nem fog egész szombaton esni az eső. kirakódóvásárban sem voltam már egy ideje

Majd regélek.

Már nem is tudom, miért döbbenek meg, hiszen nem először történik meg velem ilyesmi.

A címet először félregépeltem, de kiderült, hogy egész jól illik a mai sztorimhoz.

Kezdjük először is ott, hogy délután munka helyett a szórakozásé csapatépítésé volt a főszerep. Többek között, életemben először - és a nyilvánvaló tehetségemet tekintve valószínűleg utoljára - golfütő volt a kezemben. A főnökünk a saját (feltehetőleg megunt, de legalábbis nem túlságosan féltett) készletét ajánlotta fel a cél érdekében.

Valamikor megkérdezte egy kollégám: "Melyik volt életed legjobb és legrosszabb napja?". Sajnos a legrosszabbat azonnal meg tudtam mondani. De a legjobb? Úgy éreztem, hogy az még várat magára.

Gondolkodtam ezen többször azóta. Sok kis élmény volt az életemben, be vajon melyik napot nevezhetném a legjobbnak? Vagy meg kell őrizni minden apró dolgot, hogy aztán a sok kicsiből össze tudjak egy nagyot? Ha így van, akkor muszáj leírni mindent, hogy fel lehessen idézni, ha valaki legközelebb újra ilyen zavarba ejtő kérdést tesz fel.

És ahhoz, hogy le tudjam írni őket, gyűjteni kell az élményeket. Úgyhogy elhatároztam, hogy mostantól aktív élménykeresésbe fogok. Lehet, hogy apró élményekről tudok csak beszámolni eleinte. De ha épp nem jut megosztásra érdemes a jelenből, talán tudok szemezgetni egy keveset a múltból is.